Talán nem is gondolnánk, hogy mennyi problémánk, elakadásunk egyik fő okozója, hogy nem tudunk meghajolni az ősök előtt. Ha nem tudom tisztelni, nem fogadom el őket, akkor az bizony a saját életemre is erőteljesen rányomja a bélyegét.
Az nem válasz, hogy jó, jó, de miért ezt csinálta? Vagy miért döntött így? Miért nem volt több puszi, ölelés, dicséret, elismerés? Az nem elfogadás, hanem feltételekhez kötés. Feltételek mellett nem lehet szeretni, a szeretetet nem kapcsolhatjuk ehhez.
A szülő ad, a gyerek elfogad. A szülő mindig a tőle telhető legtöbbet tudja adni. Sajnos ez az a mondat, ami rengeteg ember számára felfoghatatlan. „Ez így nem igaz, tudta volna jobban, lett volna rá pénze, foglalkozhatott volna többet velem!”
Milyen alapon kérdőjelezzük meg, hogy valóban ez volt-e számukra a maximum? Gyerekként nem tudhattuk, hogy szüleink mit éltek meg, milyen problémákkal kellett megküzdeniük és milyen áron tudták nekünk ezt nyújtani. EZ VOLT A MINDEN.
Ha harcban állunk, dühöt táplálunk és mindig a múltban keressük a felelőst, akkor itt a jelenben nem tudjuk élni az életünket úgy, ahogy valóban szeretnénk és sokszor belefutunk hasonló helyzetekbe. Pontosan olyanokba, amiket szeretnénk elfelejteni vagy jó mélyre elásni. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Egy varázspálcával nem lehet ezt eltüntetni.
A szülőktől árad az élet, ha ezt nem fogadjuk el, a saját életünket is leblokkoljuk. Itt az idő, hogy felelősséget vállaljunk az életünkért és kezükbe vegyük az életünk kormányzását. Ne a szülők élete felett bíráskodjuk, hanem fogadjuk el, hogy ez volt a minden. Az élet ajándékát kaptuk tőlük, az a mi választásunk, hogyan élünk ezzel.
Ha ezt el tudjuk fogadni tiszta szívből, a lelkünk mélyéről, akkor valóban békesség, nyugalom költözik az ember lelkébe és megérkezik az elfogadás érzése. És hogy mi lesz másképp? Megnyílik a választás lehetősége, hiszen valóban képesek leszünk máshogy csinálni, ahogyan mi szeretnénk.
Ha ebben szeretnél változtatni, keress bizalommal!
