Bejegyzés

Talán nem is gondolnánk, hogy mennyi problémánk, elakadásunk egyik fő okozója, hogy nem tudunk meghajolni az ősök előtt. Ha nem tudom tisztelni, nem fogadom el őket, akkor az bizony a saját életemre is erőteljesen rányomja a bélyegét.

Az nem válasz, hogy jó, jó, de miért ezt csinálta? Vagy miért döntött így? Miért nem volt több puszi, ölelés, dicséret, elismerés? Az nem elfogadás, hanem feltételekhez kötés. Feltételek mellett nem lehet szeretni, a szeretetet nem kapcsolhatjuk ehhez. Olvass tovább

 

Egyedül egy kapcsolatban… Hogyan lehetséges ez? Miért történik meg? És persze miért pont velem?

Gyakori kérdések, teljesen emberi megnyilvánulásaink. A kapcsolat elején még a rózsaszín köd megadja azt az érzést, amit mindig is kerestünk, megtart a biztonság érzésében, hiszen ez az a tökéletesség, ami teljessé tesz. Legalábbis ezt éljük meg…

Aztán telnek az évek és kezd elszállni a biztonságot és tökéletességet uraló köd és megláthatjuk szerelmünket a maga valójában. Miért lett ilyen? Hogyan viselkedhet így? Nem veszi észre, hogy nekem ez nagyon rossz? Elindulunk a bizonytalanság felé és kezdjük átértékelni a bennünk kialakult képet.
Ahogy kezdjük kibontani egymást, átadni magunkat teljesen egy kapcsolatban, egyszerre nyílik ki a másik számára az egész valónk. Pozitív és negatív együtt. De mi is az a negatív? Egyáltalán negatív az? Inkább csak mi „értékeljük” így. Sajnos ez a másik minősítése a saját részünkről, hiszen ami másban zavar, az nekünk egyfajta mutató, hogy mi az, ami minket még sebez, bánt, tehát dolgunk van vele.

A másik megváltoztatásához nekem nincs jogom, viszont én tudok változni és másként rálátni a kapcsolatunkra. Megérthetem, hogy miért viselkedik így, miért toporog egy helyben és ezáltal kiléphetek a bizonytalanság hálójából is.
Hiszen a saját sérelmeink tükröződnek vissza a párkapcsolatainkban is. Ami zavar a másikban, az valamilyen formában az életem része is, érdemes ezzel foglalkoznunk.
Tehát ha azt élem meg, pl. hogy a párom elhanyagol, kihasznál, önző módon viselkedik, akkor dolgom van ezekkel nekem is. Hiszen ami kiemelten nehézség nekünk, az bennünk is ott lakozik.

Ez nem azt jelenti, hogy eldobom a kapcsolatot, kilépek belőle, hanem érdemes odafordulni a másikhoz és természetesen magunkhoz is, hogy megérthessük a folyamatot. Hiszen tudjuk, ha kilépünk most belőle, a következő kapcsolatainkban ugyanúgy megjelenhet.
A Dalai Láma gondolataival:

Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, (“én jobban csinálnám”, megváltoztatnám stb.) az ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, az bennem van.

A párkapcsolat is egy órási önismereti utazás, a kérdés, hogy élsz-e a lehetőséggel. Te készen állsz megismerni önmagad?