Felkelünk, pakolunk, főzünk, levegőzünk, eszünk, játszunk, pakolunk és így tovább…
Napirend? Napi REND? Mennyire tartsuk magunkat ehhez? Nekem kell vagy a gyerekeknek jobban?
Amikor elkezdődött az egész gyereknevelősdi, akkor ez volt a biztonság, a mérték, ez adta a mindennapok tempóját. Tudtunk tervezni, aztán vagy bejött vagy nem.
Eltelnek az évek és a biztonság és kiszámíthatóság át tud csapni az ellenkezőjébe. Már nem a biztonság és kiszámíthatóság, hanem néha a fuldoklás érzése a cseppnyi szabadságért!
Eltűntem egy pillanat alatt vagy beleolvadtam a nagy egészbe?
Kinek jó ez? Kinek legyen jó? Nekem vagy a gyerekeknek? Jó lehet mindenkinek? Vagy ami nekem kedvező, az a másiknak rossz?
Ezek a mindennapos menetei az anyáknak, szülőknek, akik már sokszor ( sőt a legtöbb esetben így van) a sor végére hagyják a saját igényeiket, vágyaikat, amik egy apró kis feltöltődést adnának nekik.
De nem vagyok önző? Sokszor hallom ezt a kérdést anyáktól, akik a napi csöndes kávéra vágynának vagy a heti 2-3 mozgásra. NEM! A rövid válasz erre. Egyszerűen a lelki egyensúlyodnak szüksége van arra, hogy megadd magadnak azt a kis pihenőt, megállást, feltöltődést, amiből természetesen a családod csak kamatoztatni fog. Hiszen egy kicsit kipihenve hazatérsz és már jobb kedve lesz a gyermekednek is. Ha mindig csak te töltöd föl a mások poharát egy idő után neked nem marad semmi! Üres pohárból pedig nem tudsz tölteni. Tehát az az elhanyagolás, ha magadat a sor végére teszed, hiszen a gyermekeid jólléte a TE jóllétedtől is függ!
Így hát önzés nélkül gondolj magadra, igenis szükség van a kimenőkre, a megállásokra, hogy megújulva visszatérhess a családodhoz és persze, ÖNMAGADHOZ!
És mielőtt még hezitálni és magyarázkodni kezdenél, ha dolgozni mész, az nem kikapcsolódás! Attól hogy nem vagy otthon, neked az munka és nem pihenés. Ne feledd! Ha a gyermekednek szépen elmondod, hogy te elmész, mert szükséged van rá és így érzed jól magad, nem problémázol rajta, ő sem fog.
Ha te könnyen kezeled, ő is úgy fogja! Végülis a végső cél az is, hogy felnőttként ő is teljes életet tudjon élni. És ki mutatja a mintát, ha nem TE?
