Mielőtt azt gondolnátok, hogy ezt a világ legtermészetesebb módján kezelem, le kell szögeznem, hogy tévedtek. Hosszú évek alatt jutottam el odáig, hogy ez nem élet már..

Három gyermek boldog apukája vagyok, aki dolgozik éjjel-nappal, mert muszáj. Mert én vagyok a családfő. Mert meg akarok mindent adni a családnak, amit csak szeretnének. Amúgy meg, dolgozni kell és kész!

Reggel kelek, szokásos reggeli rutin, gyerekeket oviba, suliba viszem/visszük, hiszen megosztozunk a feladatokon a feleségemmel. Élünk egymás mellett. Mellett!! Nem együtt! Aztán szaladás a munkába, szinte késve minden nap, de beérek és már fejben reggeltől kezdve ezen agyalok, hogy mi is lesz a reggeli teendő. Mivel párhuzamosan több projekten dolgozom, így munkaidő után otthon folytatom a munkát. De! Természetesen csak ha a gyerekek alszanak, hiszen délután különórákra visszük őket. Három gyerek nagy logisztika, de nem fog ki rajtunk. A foglalkozások után még közös játék, aztán kezdődik az esti műszak. Ők lefekszenek és folytatom a munkát. Nincs pihenés. Miért engedném meg magamnak? Akkor hátat fordítanék a családomnak, mi van, ha nem tudok mindent megadni nekik? És ez így megy kb. hajnali 2 óráig. Aztán 6-kor kelünk és kezdődik (vagy folytatódik minden) elölről.
Amikor elkezdtem magamon érezni, hogy egyre fáradtabb vagyok és ingerült, akkor sem igazán foglalkoztatott, próbáltam több kávét inni és drágább vitaminokat szedni. Hátha.. DE nem. És akkor kezdődött, hogy állandóan beteg lettem, egyikből estem a másikba, a munka pedig nem várhatott, csinálni kellett. Ezeken a mélypontokon bevallom, elgondolkoztam. Miért is csinálom? Mikor adtam meg magamnak utoljára azt, ami igazán feltölt? És bizony gondolkodnom kellett. Ekkor egy barátom tanácsára kineziológushoz fordultam, nyilván hosszas győzködés után. Nekem aztán senki ne mondja meg, hogy hogyan csináljam, mit csináljak. Egy idegen honnan tudná, hogy nekem mi a jó?

Megérkezem hozzá, kérdezi miben segíthet? Mondtam neki, lehet, hogy kiégtem és talán többet dolgozom a kelleténél. Egy-két szót váltunk, aztán kéri a kezem, hogy izomtesztelés következik. Mondtam rendben, ha már itt vagyok, csináljuk.

És működött! Kezdett érdekelni, mi is ez, mi történik pontosan. Erre azt a választ kaptam: – Sejtszinten minden rögzül bennünk, egészen fogantatásunktól kezdve.

A test nem felejt! Ha valami a múltban történt, az hatással van a jelenünkre is. És be kell vallanom, hogy most már belátom. A kineziológus segített felderíteni a múltbeli elakadásokat, kineziológiai korrekciókat végeztünk és hihetetlen, hogy úgy elröpült egy óra, hogy észre sem vettem!

Fantasztikus élmény volt, megbeszéltük, hogy mikor találkozunk legközelebb és méterekkel a föld fölött indultam útnak.

A kezelés után sokkal felszabadultabban, szinte megújulva léptem ki az utcára. Ahogy sétáltam hazafelé feltűnt, hogy tavaszodik és ez csodálatos!

Hogy miért nem jöttem hamarabb? Aztán meg is válaszoltam magamnak: Mindig minden időben történik.