Elérkezett az adventi időszak. Várakozással, készülődéssel telik , igyekszünk ünneplőbe öltöztetni a lelkünket karácsonyig. Mit is jelent ez? Természetesen mindenkinek mást, hiszen a karácsonyra készülődés valakinek a vásárlást és a tárgyi ajándékokat jelenti, másnak talán inkább a lelki készülődést.
A lelki felkészüléshez nekem hozzátartozik, hogy megfigyelem magamban, hogy van-e bennem sérelem, harag bárkivel vagy bármivel kapcsolatban. Ha találok, akkor megvizsgálom, hogy mi okozhatta nálam ezt az érzést és megkeresem a módját, hogy hogyan tudom a haragot feloldani, érdemes-e egyáltalán gyűjteni magamban a rossz érzéseket? Ez az időszak remek lehetőség, hogy önvizsgálatot tartsunk, kicsit egy év végi összegzésként, hogy mi az, amit ideje elfogadni, illetve elengedni. Elfogadni azt, amin nem tudunk változtatni, ami tőlünk független. Ez azért különösen fontos, mert amire nincsen befolyásunk, ott fölösleges az energiáinkat arra pazarolni, hogy haragot táplálunk, bosszankodunk. Itt csak az elfogadás segíthet. Elfogadni azt, ami van.
Ehhez viszont szorosan hozzátartozik, hogy vegyük észre azokat a dolgokat, melyek az életünkben jelen vannak és bőséget hoznak a napjainkba. A család, a barátok, a kapcsolataink, a munkánk, a feladataink… Minden olyan dolgot, amiért hálásak lehetünk. Ha kinyitjuk a szemünket arra, ami körülvesz minket és ebből táplálkozunk, akkor az sok erőt tud adni a mindennapjainkhoz. Ez az időszak, amikor felkészülünk karácsony ünnepére, lehetőséget nyújt, hogy megtanuljunk a hiányok helyett a bőségre fókuszálni az életünkben. Mindenre, ami áramlik az életünkben.
Nézzük csak meg a gyerekeket! Ők készülnek a Jézuska eljövetelére és igazán szentül hiszik, hogy cselekedeteikkel, figyelmükkel, tisztaságukkal előkészítik a karácsonyt a szívükben és megérkezhet, amire annyira vártak. Ez csodálatos hozzáállás és példaértékű nekünk, felnőtteknek is.
Türelemmel egymáshoz fordulni, segíteni, jót tenni és szeretni! Tegyünk így mi is! Legyen ez a mi ajándékunk magunk és mások felé!
A gondolataimat Pilinszky János soraival zárnám:
„Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”
