Nem is olyan régen, kb. fél évvel ezelőtt a nővéremmel ültünk egy kávézó teraszán, amikor mindketten felkaptuk a fejünket egy szituációra a szomszéd asztalnál.
Egy édesanya a gyermekével bejött a kávézóba, leültek és az anyuka végig a telefonját nyomkodta, egy pillanatra sem vette föl a szemkontaktust a gyermekével. A kislány mindent megtett, szólítgatta, kérlelte, felállt hozzá, odament, ölelgette, de az anyuka nem nézett rá. Majd megjelent a pincér és a rendelésfelvételnél megláthattuk az édesanya tekintetét. Aztán folytatódott a jelenet ugyanúgy. A kislány szemmel láthatólag szeretett volna az anyukájával együtt lenni és ezért mindent meg is tett.
Kicsit szomorúsággal töltött el, hogy a most felnövő generáció gyakorlatilag az online térben él. Sajnos a szülők sincsenek sokszor jelen, belemerülnek a közösségi oldalakba és elfelejtik, hogy a pillanat nem jön vissza.
A kávézó csak egy példa volt. De ugyanezt tapasztaltam a minap egy játszótéren vagy a metrón, az utcán, bárhol…
Mi lesz velük?
Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik nem kapják meg a jelenlétet, az igazi jelenlétet és ezt az űrt a tabletben, telefonban, tévében keresik. Sajnos ezek nem segítenek, hiszen ettől még inkább agresszívabbá válnak és függőséget vált ki 1-2 éves gyerekeknél is.
Mire lenne szükségük?
A kérdeseikre várják a választ és mi szülőként igen sokszor esélyt kapunk arra, hogy megválaszoljuk nekik. A gyerek kérlel, szomjazza a tudást, szeretne minél többet a szüleiből, és a szülein keresztül a világról megtudni. Ezt csak mi tudjuk nekik megadni, semmilyen kütyü nem pótolhatja ezt. Ha mi ezeket a pillanatokat nem ragadjuk meg, hogy segítsük őket, terelgessük a magunk módján és a számunkra megfelelő módon, ezt később nem tudjuk pótolni.
Mi is az igazán fontos a gyermekeinknek?
Nos, az első években az, hogy anya elérhető legyen, ami nem azt jelenti, hogy 24 órában játszunk a gyermekkel, de ő tudja, hogy itt vagyunk neki. Ők már az első pillanattól másolnak minket. Ha anya az üres perceiben, óráiban nyomkodja a telefonját, a gyermek is hasonló igényekért fog küzdeni. Így hát a jó példa ragadós. Ha látja, hogy az olvasás, az elcsendesedés, a közös családi étkezések, beszélgetések megszokottak a családban, akkor ő is erre tart majd igényt. Tudja, hogy a család, az otthon, egyenlő a biztonsággal. Ott lehet önmaga és megkapja azt a figyelmet, amire szüksége van az egészséges énkép kialakulásához.
Az első évekkel alapozzuk meg az életüket, így hát nem mindegy, mit is helyezünk előtérbe. Az online térben nem valós kapcsolatokat építünk, az élet itt és most zajlik! Lássuk meg az élet szépségeit és tanítsuk meg gyermekeinknek ezt a csodát! Meglátni a szép dolgokat! A gyönyörű virágokat, a parkon átszaladó mókusokat, a családdal együtt töltött órákat! Ha mi meglátjuk és értékeljük, a gyermek felismeri, hogy minden, ami körülveszi őt szolgálja és ezzel egy életre szóló értékrenddel vértezhetjük fel őket. Szánjunk időt a gyermekeinkre, hogy átadhassuk nekik az élet szeretetét!
